A történet megértéséhet vissza kell menni az időbe 2005.10.04-ig illetve pár nappal előbbre mikor felvettük egymással a kapcsolatot(sajna pontosan nem tudom,de ez legyen a legnagyobb probléma).
Csak megcsörrent a telefonom.Mire felvehettem volna,már ki is nyomta. Nem nagyon szeretem az ilyeneket,nem is nagyon akartam visszahívni.De valamiért úgy voltam vele,mit veszíthetek.Felhívtam és csodák csodájára egy kellemes hangú lány szólt bele.Mint a beszélgetésből kiderült,hogy az akkori tankőtársam adta meg a számomat neki.Mivel tetszett a lány hangja,gondoltam felhívhatom másnap is.Így is tettem.Megint beszélgettünk egy jót.Végül úgy döntöttünk,hogy találkozunk.Még is csak jobb látni kivel is beszélünk.-Rólam annyit tudott,hogy "majd nem adonisz" vagyok.Természetesen én is megkérdeztem a haveromat,hogy mit is lehet tudni a lányról.Mesélt róla szép és jó dolgokat.- Szerettem volna ha feljön hozzám,mivel egyedül éltem senki se zavarhatott volna minket.Persze nem akart egyből egy idegen lakására menni.Próbálkoztam,hogy találkozzunk valahol a városba.Ez sem tetszett neki.Végül abban maradtunk hogy elé megyek.Mert ő akkor még lánykollégiumba lakott.
2005.10.04 a nagy nap.Már reggel a suliba kérdezték,hogy na találkozol a csajjal?:) Én csak mosolyogtam,hogy végre nem csak a hangját hallom,de láthatom is.Szerencsére nem is nagyon kérdezősködtek.Mondjuk nem is nagyon tudtam volna mit mondani,hisz csak telefonon beszélgettünk mindenféle "jelentéktelen" dolgokról. Haza érve egyre jobban izgultam,hogy vajon milyen is lehet Ő.Persze mondták már,de az még se ugyan az mint amikor a 2 szemeddel látod is.18:30ra beszéltünk meg időpontot mert 19:30ig kimenője.-Nagyon szigorúan fogták a lányokat.- Délután nagyon lassan telt számomra,hisz mikor is menne gyorsabban az idő?!De lassacskán az óra jelzett,hogy idő van és indulni kellene.Szívem iszonyatosan vert!Majd mikor a kollégiumhoz értem - azért még egyeztettünk hogy nézünk ki és milyen ruhába vagyunk.Még is legalább legyen valami kiindulópont:)- jobbra fordultam és a nagy lány tömegből egyből kiszúrtam.Pedig életembe nem láttam.Kicsit félénken mentem és ahogy fogyott a távolság azon rágódtam hogy köszönjek neki,mit mondja.Szerencsére nem volt gond,mert ha ideges vagyok akkor nagyon sokat beszélek is,néha már túlzottan is sokat.Pár mondta váltás után úgy döntöttünk elmegyünk egy közeli parkba,leülünk és ott beszélgetünk. Nem volt messze de szokásomhoz híven,be nem állt a szám.Láttam,hogy mosolyog de féltem attól hogy nem azon mosolyog amit mondok,hanem rajtam,hogy milyen kis "hülye" vagyok.Egy padhoz ültünk ami később a mi padunk lett:) Kicsit jobban megismertük egymást,hagytam őt is szóhoz jutni.Bár inkább csak én beszéltem.Majd nem sokkal indulásunk előtt felállt -mint utóbb kiderült megunta a dumámat - és megcsókolt.Gyerekek olyan csókot se kaptam azóta se senkitől!!Még most is szinte érzem,pedig nem tegnap volt.Nem heves és nem is vad volt,inkább olyan...tökéletes!
....:(:(....
Majd visszakísértem,nem szerettem volna ha miattam elkésik és baja származna.Hazafele nem is sétáltam,inkább úsztam a levegőbe.Nem hittem el hogy ilyen csinos,kedves lánnyal fogok megismerkedni.Mivel ez egy keddi nap volt,utána minden nap mentem ki elé 18:30ra és irány a kis padunkhoz.Jobban megismertük egymást,akkor már én se beszéltem annyit :) És újra érezhettem nap mint nap a csókját.
Hétvégéhez közeledve feldobta az ötletet mi lenne ha nálam aludna.Hirtelen azt se tudtam mit mondjak.Persze azért nem sok gondolkodási idő után egyből rávágtam hogy naná.Örülnék neki!!
Egyenlőre ennyi,jön a folytatás még,mert van dögivel!Jó is rossz is:(
